Közkívánatra - végre-végre - a mai napon megkezdek egy soroztatot "gasztronómia felsőfokon" címen!

Itt kell megjegyeznem az örvendetes tényt, hogy e blog körül már egy valóságos kis virtuális társaság vert tanyát. Mit társaság: társadalom! A közkedveltség illusztrálására azt hiszem elég, ha csak a kommentek nagy számára utalok. Bráner például már visszatérő vendég, értékes megnyilvánulásai egyérteműen a közösség szellemi épülésére szolgálnak, ahogy ezt már egy tanulmány is fölfedezte.

De térjünk csak vissza a bejegyzés fő tárgyára! A budapestiek számára minden bizonnyal nem ismeretlen az a Személy, aki - gyarló tolmácsolásomban - ezúttal e blog olvasói előtt is bemutatja, mi a különbség a kaja-összedobás és a gasztronómia (méghozzá felsőfokon) között.

A minap ugyanis abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy meglátogatot és egyúttal egy igen ízletes, egyedi ételt is elkészített jóindulata jeléül. A jelenlévők túlfűtött rajongással kísérték a kényes főzési műveletet, amelyet megpróbálok most részletesen feleleveníteni.

Az étel neve: gulyásleves.

Igen, na még néhényszor írjuk le: gulyásleves recept gulyásleves echte Gulaschsuppe gulyásleves ízletes recept gulyásleves finom gulyásleves ahogy azt nagymamám gulyásleves gulyásleves baró! Gulaschsuppe gulyásleves magyar gulyásleves gulyásleves recept igazi gulyásleves echte gulyásleves ungarische Gulaschsuppe békeidők gulyáságyú

Szóval a hozzávalók, let's go:


80 deka argentin marha felsál

8 deka tanyasi libazsír

4 közepes makói hagyma

5 gerezd kínai fokhagyma

Fakanál Úr

2 púpozott teáskanál őrölt román füszerkömény

5 deka édes-nemes kalotschay pirospaprika

2 púpozott teáskanál csípős rote Paprika

2 nagy darab zöldpaprika

2 nagyobbacska spanyol tomátó-paradicsom

3 darab nem túl nagy sárgarépa (az úgynevezett gulyásrépa a legjobb, a jobb zöldségesek rögtön megértik és bennfentesként rádkacsintva még kedvezményt is adnak)

1,2 kiló alföldi rózsakrumpli

1 friss só

krumplipuccer-machine

1 zsenge víz

szárított tejföl

tányér

kenyér

lábos

evőkanál

merőkanál

gyufa

gáztűzhely

fehér papírszalvéta

1 jó gráci kés (az előkészületekhez)

teáskanál (szintén az előkészületekhez, valamint a tejfölhöz is, bár ahhoz evőkanalat is használhatunk)

és egy hosszú, tényleg (nem csak nevében) zöld paprika


na, mingyár folytatom, most hívtak kajálni... fényképek is lesznek, türelem...
eccomi, folytatom is (kagylós tésztát nyomtam magamba, erre talán majd később visszatérek)


Lépések:

a vízzel megmosott, a gyengébb, nem kívántos részektől megtisztított húst a késsel apró darapokra téped-szaggatod (kb 2-3 köbcentisnél ne nagyobbra)

a héjától megfosztott hagymát szintén a késsel apróra vágod (ha-ha, daráló-/mixergéppel is lehet, a mester is úgy csinálta). Nagyon apróra. Nagyon. Nem kicsit, ...

a fokhagymát szétnyomod, ahogy csak tudod (pl. spec. nyomó instrumentummal)

a zsírba megpirítod egy kissé - na jó: elég korrektül - a hagymát ("aranybarnára" - szokták írni, kár, hogy az nem lehetséges), közepes lángon, gyakori kevergetés mellett (Fakanál Úr lehet a segítségedre ekkor és a későbbiekben is)

most mehet bele a hús, a só (inkább kevesebbet, mint többet - majd a vége felé kostólgatva korrigálhatod, vagyis hozzáadhatsz még) és a fokhagyma

a húst a zsíros, sós, fokhagymás hagymás cuccban rendesen kavargatva pirítod - mondjuk legalább 20-30 percig; ne ijedj meg, vizet fog kiengedni magából a hús, ami azután elpárolog, de ez ne zavarjon

ezután leveszed a tűzről és néhány másodperc eltelte utána hozzáadod az ídös-nemös pappert, kevergetve - ekkor jön létre az a jó kis pörköltalap-szerűség... hmmm... nyamm! egy kis erőspaprika is jöhet, ha bevállalod!

vissza a tűzre és közepes lángon, továbbra is gyakran kevergetve (most kell figyelni igazán, nehogy odakozmáljon a drága étek), és ekkor már, majd később is olykor-olykor, amikor szükségét érzed, adj hozzá egy kis vizet

egy olyan tíz perc elteltével már hozzáadhatod a megtisztított, hosszanti irányban hasábokra szelt gulyásrépát, valamint a nagyon apróra - csirkekörömnyire - vágott paprikát (a sárgát, aztat)

kevered-kavarod folyamatosan (bizony, e kaja készítésekor nemigen lehet honfoglalózni) ekkor már több vizet (pohárnyit) is hozzáadhatsz, hogy állandóan sűrű főzelék jellege legyen

hozzáadod a román fűszerkömyény-örleményt (itt is vigyázz, nehogy túl sokat önts belőle)

kis idő elteltével apró, hámozott paradicsomdarabkákkal örvendezteted meg a lábosodban vidáman rotyogó étekremek-kezdeményt

amikor a hús és a répa már majdnem kívánt puhaságú (de azt ne is várd, hogy vajpuha lesz a felsálad), akkor nagyobb mennyiségű - vagy 1,5 liter - vizet adsz hozzá; az apróra (gulyáshúsnagyságúra) vágott, héjátol megfosztott, megmosott krumplit ekkor zúdítod be lábosba

jól megkevered és így hagyod főzni vagy félórán keresztül (ekkor már csak tessék-lássék kell kavargatni, csak épp a látszat kedvéért, nehogy befogjanak valami más munkába); ízlelgeted, hogy kell-e még bele só, erős paprika, vagy kömény

ha megfőtt a krumpli is, lehet tálalni!

mélytányérbe mered a világ legjobb gulyáslevesét, lágy tejföl-szigetekkel hinted meg a kirobbanó íztengert, majd vékonyra vágott hegyes-zöldpaprika-karikákkal megkoronázod a fejedelmi ételcsodát, ezt a kubista költeményt

végezetül egy kis fehérkenyér segítségével lenyomod a vendég torkán (Fakanál Úrat is segítségül hívhatod, de ezúttal a nyelét)


ja igen: célszerű piros abroszon tálalni, valami vörösborral

"ez gasztronómia kérem, gasztronómia felsőfokonTM"


fényképek hamarosan!